Nemrég felújítottuk nagyi régi fűszerszekrényét, ami több mint 70 éven át díszelgett a spájz falán. Minden kis fiók saját illatot árasztott, a bennük rejlő fűszerektől. Az unokák kedvence a fahéjas fiók volt, amitől azóta is nosztalgikus hangulatba kerülünk.
A szekrényt dédnagypapa készítette nagymamának még a stafírung részeként, és igazi mestermunka: nincs két egyforma fiók benne! Sajnos az eredeti zománcfestékről nincs fotónk, de így is látszik, hogy volt mit levarázsolni róla.
A felújításhoz hőpisztolyt, spaklit, festékmaró szert (Kromofágot), csiszológépet, csiszoló vászont, ecsetet és vattát használtunk. Ha te is bútorfelújításba vágod a fejszédet, fontos, hogy a festék eltávolítását mindig szabad levegőn végezd! A munkafázisokról részletes információkat találsz a Bútor felújítás: Ládás pad YouTube videónkban, ugyanezen a folyamaton ment keresztül a fűszerszekrény is.
A legnagyobb fiók alja sérült volt, de megragasztottuk és csiszoló vászonnal át is húztuk. A felújítás során néhány fiók fogantyúja kiesett, ezeket faragasztóval rögzítettük vissza. A hullámos hátlap nem tömör fából készült, így a hőpisztoly használata során a felső réteg levált, és egy-két helyen cserélni kellett.
Ez adta az ötletet, hogy krétafestékkel fessük le ezt a részt. Maszkoló szalaggal körberagasztottuk a natúron hagyni kívánt részeket, így könnyebb volt dolgozni, és nem kellett annyira vigyázni a festékkel. Old green színű krétafestéket használtunk. A festék száradása után könnyen lehúzható volt a papírcsík, és a natúr rész tiszta maradt.
Mind a festett, mind a natúr részeket waxoltuk méhviasz alapú wax-szal, puha ronggyal felhordva.
A waxolás tartósabbá teszi a festéket és a natúr fát egyaránt. A következő képen láthatod a waxolt és nem kezelt sorok közötti különbséget.
A waxolás száradása után a régi-új fűszerszekrény végre elfoglalhatta helyét, és nem csak porfogó díszként funkcionál. Most apróságokat tartunk benne, amik mindig jó, ha kéznél vannak.
